Eltemették Krúdy Gyulát
(Saját
tudósítónktól.)
A magyar irodalom nagy halottját, Krúdy Gyulát vasárnap délben egy órakor temették el a kerepesi temető halottas csarnokából. A végtisztességen
nagy tömegben jelentek meg az elhunyt nagy író barátai, az írók és újságírók, a
hálás olvasók, a szülőváros, Nyíregyháza küldöttei. Ott volt a temetésen Sárai Elemér nyíregyházi cigányprímás is
bandájával, hogy eljátssza Krúdy Gyula kedvenc magyar nótáját. Az egyházi
szertartás után a Jókai-lepellel borított koporsót a halottasház
szomszédságában lévő díszsírhelyhez vitték, ahol Lázár Miklós mondott búcsúbeszédet az újságíró intézmények nevében,
hangoztatva, hogy Krúdy Gyula egyetlen álma sem megy veszendőbe, nemzedékek
múlhatnak el és jönnek új nemzedékek, hogy újra álmodják Krúdy álmait, ami azok
beteljesednek. Krúdy 35 éves irodalmi munkásságával nyomokat hagyott a magyar
idő homokjában; ezeket a nyomokat a magyar élet óceánjának hajósai száz év
múlva is meglátják majd. Krúdyt ahhoz a gyertyához hasonlította Lázár Miklós,
amely az utolsó éjszakán világított Krúdy Gyulának. Ő is gyertya volt, önmagát
emésztette, amíg másoknak világított.
Ezután Szohor Pál, Nyíregyháza főjegyzője tolmácsolta a szülőváros
gyászát majd Supka Géza az Írók Gazdasági Egyesületének
nevében mondott búcsúztatót. Kárpáti Aurél
Az Est-lapok szerkesztősége nevében
beszélt.
– A csodálatos
álomlátó, – mondotta – a gazdag képzeletű költő, az
édes szavak bájoló hegedűse, a leghűbb barát és legfelejthetetlenebb melegszívű
ember halott. A világ, amelyben szinte korából kilépve bolyongott
és amelynek ködfátyolképei örökre megigézték, kifogyhatatlan gazdagságú volt.
Zsolt
Béla, Turi Lajos és Egyed Zoltán mondott még búcsúztatót,
majd Sárai Elemér bandája eljátszotta
Krúdy kedves nótáját: Lehullott a rezgőnyárfa ezüstszínű levele... A cigánymuzsika hangjainál hullottak a rögök a sírba
bocsátott koporsóra.

Krúdy Gyula temetése. A gyászkocsi után az író testvére
édes-
anyját kíséri, mögöttük Krúdy három gyermeke megy
(Pesti Napló, 1933/110. /május 16./ 7. p.)