– RÖVIDEN

 

Krúdy Gyula: Írói arcképek. Ezt a kétkötetes könyvet még Krúdy legbensőbb rajongói is némi meglepetéssel fogadták: az írókról írt portrék jó része számukra is az újdonság varázsával hatott. Nem egy írás két-három évtizedig megfakult újságok hasábjain pihent. Így, együtt azt jelzik, hogy Krúdy, ha nem is foglalkozott irodalomtörténeti elemzéssel, remekmívű portrékban mégis emléket emelt néhány óriásnak. Ezt a könyvet természetesen nem tekinthetjük esztétikai műnek, de irodalomtörténeti dokumentumnak, remekmívű arcképsorozatnak – igen. Szubjektív írások ezek, melyekben Krúdy nemcsak az elmúlt korok nagyjairól és kortársairól, hanem magáról is beszél. Kiemelkedik az írások közük az Ady- és Bródy-portrésorozat. A különböző lapokban egykor részletekben megjelent cikkekből most önálló remekmű kerekedett. (Magvető.)

[…]

(d[emeter]. i[mre].)

 

(Film Színház Muzsika, 1957/22. /október 11./ 26. p.)