Színház

 

Írta: Kemény Simon.

 

[...]

 

Zoltánka. (Színmű, írta: Krúdy Gyula.) Ez a darab négy felvonáson át tartó merengés Petőfi nagyságáról; négy felvonáson át húzódó meghatottság a kis Zoltánka haldoklásán és fiatal halálán; négy felvonáson keresztül tartó rosszalló fejcsóválás a szép Júlia gyors vigasztalódása miatt. Ez a színpadi műfaj nem sok izgalmat ígér s aki ezt ment keresni, az Krúdy darabjánál hasztalanul töltötte idejét. A finom érzelmességek barátainak, a halk, tompított szomorúságok kedvelőinek, azoknak, akik Krúdy elérzékenyedett mélyről jövő irodalmát oly sokra becsülik: azoknak rendkívül gazdag estét szerzett a Zoltánka. Az ódon sifonérok fiókjait kinyitogatni, tartalmukat: fakult írású, megsárgult leveleket; régi fotográfiákat; anyánk báljairól maradt kotillonokat; táncrendeket; nagyanyánk viselte csipkekendőket; régi imakönyvet senki olyan szépen előszedni s elmagyarázni nem tudja, mint Krúdy. Művészetének egyik legértékesebb kincse ez a szomorú, de férfiasságtól telt elbeszélő hang. Sajnos, a színpad nem kedvezett neki, szégyenlősen és félszegen feszengett Krúdy művészete a nagy érdemű közönség előtt, akitől nem lehet annyi áhítatot és türelmes megértést követelni, hogy egy szerzőnek elnézze, hogy csak költészetet ad, de a produkció cirkuszi és artista részéről egészen megfeledkezett. A színdarab megszerkesztésének bravúrját, azt a mértani művet, amely sem egy milliméterrel, sem egy másodperccel nem tévedhet, azt a konstrukciót, amelyen belül aztán akár irodalom is lehet a szerző műve, a közönség – igen helyesen – nem engedi el. Ha elnézőbb volna, akkor mindenki a hiú deszkákra tódulna és Krúdy sem írná gyönyörű könyveit, amelyek a mai irodalom leltárában a legbecsesebb drágaságok között szerepelnek. Már pedig ha választani kell, inkább gyönge darabot és gyönyörű regényt írjon az író, mint fordítva. Persze legjobb, ha mind a kettő telik valakitől. Krúdy első kísérletében nem egy jele van annak, hogy idővel ezeknek a szerencséseknek sorába kerül.

 

(Magyar Figyelő, 1913/29. /december 1./ 387. p.)