Utószó

Néhai Joannovich Emil, a Krúdy-gyűjtő jogtanácsos hívta fel figyelmemet a tulajdonában levő Flóták ír lugasok című „kiadatlan” kisregényfüzérre. Örömmel ismertem fel, hogy a füzetekben Krúdy három művét (Nagy kópé – A nő-vadász – Őszi versenyek) alakította át, egységesítette átdolgozott szöveggel trilógiává, a következő módon.

Az 1921-ben a bécsi Pegazus kiadásában, Kónya Sándor stílusos borítólapjával díszítve megjelent Nagy kópé-nak A tegnapi ember címet adta, majd ezt áthúzta, és a Flóták és lugasok címben állapodott meg. Ezen a kisregényen hajtotta végre a legtöbb változtatást, betoldást, itt érezhető legjobban a három mű egységesítésére és a szöveg trilógiává való áthangolására törekvése. Az eredeti szöveg az ABC Könyvkiadónál 1944-ben, Krúdy három össze nem illő kisregénye között, Az utolsó gavallér címmel (Az utolsó gavallér – A velszi herceg – A nagy kópé) ismét megjelent.

A Pesti nőrabló-t először a Magyarország közölte 24 folytatásban 1918. december 1. és 1919. január 1. között, Csinosi, vagy egy tél története címmel. Könyv alakban 1922-ben adta ki a Tolnai Nyomdai Műintézet két változatban: az egyik a Tolnai Regénytára sorozatban a Pesti nőrabló címmel Az öreg gárdista elbeszélés kíséretében, ismeretlen rajzoló kissé szecessziós borítólapjával; a másik ugyanabban a sorozatban, de csak vonalas borítékkal. A címlapon a Budapest szó után feltüntetett évszámot mind a két műnél törölték. Érdekessége a kis remekműnek, hogy még ugyanabban az évben (1922) A nő-vadász címmel Aradon is kiadták a Forum Irodalmi és Könyvkiadó Rt. sorozatában, az Erdélyi Könyvtár első évfolyamának 2. számaként, Lóránt Lassner Sándor biedermeier hangulatú színes címlapjával. Krúdy ebben a kiadásban sok javítást, pótlást készített: így visszatért az első közlés Előhang-jához, az itteni I. fejezethez, valamint a II. fejezetnek a későbbi kiadás során kihagyott első mondatához, a műnek a szövegét is jelentősen átdolgozta. A Fehér Holló Könyvkiadó 1946-ban ismét Pesti nőrabló címmel hozta forgalomba a Czibor János szerkesztette Fehér Holló Könyvek sorozatban, az első kötetkiadás szövegével. A művet 1957-ben közölte Szabó Ede a Magyar Klasszikusok sorozat Krúdy Válogatott novellák című gyűjteményében. 1964-ben a Magvető Könyvkiadó a hét kisregényt tartalmazó Jockey Club című könyvben is megjelentette.

A trilógia harmadik pillérét, az Őszi versenyek-et először Bécsben, 1922-ben adta ki a Pegazus a Kis Magyar Könyvek sorozat ötödik füzeteként, Kónya Sándor finom borítékrajzával. A regény 1946-ban a Válasz kiadásában ismét megjelent Szabó Vladimir tizenegy hangulatos tollrajzával. A finom bibliofil könyvecske Gyomán készült Kner Izidor nyomdájában, néhány száz számozott példányban. 1957-ben újra közölték a Magyar Klasszikusok sorozat Krúdy Válogatott novellák című kötetében, végül 1964-ben a Jockey Club kisregénygyűjteményben.

Az író a Nagy kópé 1921-es, az Aradon kiadott A nő-vadász 1922-es és az Őszi versenyek 1922-es egy-egy példányán végezte el a javításokat, törléseket és betoldásokat. A Nagy kópé-ból a Flóták és lugasok, A nő-vadász-ból A tőrmester lett, míg az Őszi versenyek-nek meghagyta eredeti címét.

Kiadásunk az író által javított és átdolgozott példány alapján készült.

K. S.

(Flóták és lugasok.
Szépirodalmi Könyvkiadó, 1974. 283-285. p.)