Utószó

 

Néhai Joannovich Emil, a Krúdy-gyűjtő jogtanácsos hívta fel figyelmemet a tulajdonában levő Flóták és luga­sok című „kiadatlan” kisregényfüzérre. Örömmel ismer­tem fel, hogy a füzetekben Krúdy három művét (Nagy kópé - A nő-vadász - Őszi versenyek) alakította át, egysé­gesítette átdolgozott szöveggel trilógiává, a következő módon.

Az 1921-ben a bécsi Pegazus kiadásában, Kónya Sán­dor stílusos borítólapjával díszítve megjelent Nagy kópé­nak A tegnapi ember címet adta, majd ezt áthúzta, és a Flóták és lugasok címben állapodott meg. Ezen a kisre­gényen hajtotta végre a legtöbb változtatást, betoldást, itt érezhető legjobban a három mű egységesítésére és a szöveg trilógiává való áthangolására törekvése. Az ere­deti szöveg az ABC Könyvkiadónál 1944-ben, Krúdy három össze nem illő kisregénye között, Az utolsó gaval­lér címmel (Az utolsó gavallér - A velszi herceg - A nagy kópé) ismét megjelent.

A Pesti nőrabló-t először a Magyarország közölte 24 folytatásban 1918. december 1. és 1919. január 1. között, Csinosi, vagy egy tél története címmel. Könyv alakban 1922-ben adta ki a Tolnai Nyomdai Műintézet két válto­zatban: az egyik a Tolnai Regénytára sorozatban a Pesti nőrabló címmel Az öreg gárdista elbeszélés kíséretében, ismeretlen rajzoló kissé szecessziós borítólapjával; a másik ugyanabban a sorozatban, de csak vonalas boríték­kal. A címlapon a Budapest szó után feltüntetett évszá­mot mind a két műnél törölték. Érdekessége a kis re­mekműnek, hogy még ugyanabban az évben (1922) A nő-vadász címmel Aradon is kiadták a Fórum Irodalmi és Könyvkiadó Rt. sorozatában, az Erdélyi Könyvtár első évfolyamának 2. számaként, Lóránt Lassner Sándor biedermeier hangulatú színes címlapjával. Krúdy ebben a kiadásban sok javítást, pótlást készített: így visszatért az első közlés Előhang-jához, az itteni I. fejezethez, vala­mint a II. fejezetnek a későbbi kiadás során kihagyott első mondatához, a műnek a szövegét is jelentősen át­dolgozta. A Fehér Holló Könyvkiadó 1946-ban ismét Pesti nőrabló címmel hozta forgalomba a Czibor János szerkesztette Fehér Holló Könyvek sorozatban, az első kötetkiadás szövegével. A művet 1957-ben közölte Szabó Ede a Magyar Klasszikusok sorozat Krúdy Válo­gatott novellák című gyűjteményében. 1964-ben a Mag­vető Könyvkiadó a hét kisregényt tartalmazó Jockey Club című könyvben is megjelentette.

A trilógia harmadik pillérét, az Őszi versenyek-et elő­ször Bécsben, 1922-ben adta ki a Pegazus a Kis Magyar Könyvek sorozat ötödik füzeteként, Kónya Sándor finom borítékrajzával. A regény 1946-ban a Válasz ki­adásában ismét megjelent Szabó Vladimir tizenegy han­gulatos tollrajzával. A finom bibliofil könyvecske Gyomán készült Kner Izidor nyomdájában, néhány száz szá­mozott példányban. 1957-ben újra közölték a Magyar Klasszikusok sorozat Krúdy Válogatott novellák című kötetében, végül 1964-ben a Jockey Club kisregénygyűj­teményben.

Az író a Nagy kópé 1921-es, az Aradon kiadott A nő-vadász 1922-es és az Őszi versenyek 1922-es egy-egy példá­nyán végezte el a javításokat, törléseket és betoldásokat. A Nagy kópé-ból a Flóták és lugasok, A nő-vadász-ból A tőrmester lett, míg az Őszi versenyek-nek meghagyta eredeti címét.

Kiadásunk az író által javított és átdolgozott példány alapján készült.

K. S.

 

(Flóták és lugasok.
Bp. 1974, Szépirodalmi Könyvkiadó. /Kiskönyvtár/ 283-285. p.)