UTÓSZÓ

 

A „Magyar tájak”-ban Krúdy Gyulának azokat a tollrajzait gyűjtöttük össze, melyekben a magyar nyelv nagy művésze a hazai humusz ihletéséről, az áldott anyaföld szeretetéről számol be. Végigtekint életén, vándorlásain, elmélázó darvadozásain, s leírja mindazt, amit látott, tapasztalt, észlelt.

Az országjáró Krúdy Gyula ha nem is vándorolt annyit, mint Petőfi vagy Móricz Zsigmond, mégis jól ismerte a hazai tájakat. Már gyermekkorában bebarangolta a Nyírséget, s az újságíró élénk figyelmével fedezte fel az Alföld, a Dunántúl vagy a Felső-Tisza vidékének tájanként változó arculatát.

A szülőföld, a nyíri világ mint a serdülőkor első benyomásainak színhelye jelenik meg. A szülőföld, ahova minden körülmények között visszatér. Anteusként merít innen erőt, biztatást és ihletet az élet nehéz vagy felhőtlen óráiban. Illő is, hogy ez a rész képviselje leggazdagabban az álomlátó Krúdy művészetét.

Magyar tájak és képek vonulnak el az olvasó előtt a nyíri lankáktól kezdve az alföldi rónákon, a dunántúli dombok szelíd hajlatán át. A Balaton hangulata olyan erővel vonzza magához, hogy róla írva, rajzait különleges derű vonja be. Színpompás, hangulatos képek során felragyog a csodálatos tóból áradó fény, amely Krúdy írásait is elbűvölővé varázsolja. Akár a tóparti füzek sejtelmes zúgására figyel, akár a füredi színi élet biedermeieres alakjai toppannak elénk, mindig ott érezzük ezekben a rajzokban az írónak az alkotásban kielégülő örömét és boldogságát.

A „Magyar tájak” nem szabályszerű Baedecker, hanem valóság, maga a lüktető élet. A kenyérért harcoló parasztok napbarnította arca éppúgy megjelenik tollrajzai során, mint azok a nyíri virtusból élő szülőföldi alakok, akik örök útitársként kísérték végig életét. A nehéz verítékkel dolgozók mellett nagy számmal tűnnek fel írásaiban a társadalom számkivetettjei vagy az élet kedélyes svindlerei, akiket sorsuk a lét perifériáira dobott.

A „Magyar tájak” is tanúsítja, hogy legszínesebben álmodozó költőnk, akit a Nyírség adott irodalmunknak, milyen forró szeretettel örökítette meg a magyar hazát.

K. S.

 

 

JEGYZET

 

Ezen kötetben bemutatott Krúdy Gyula-írások az alábbi könyvekben és lapokban jelentek meg:

 

Nyírség – Pest 1916. (1917)

Nyíri virtus – Pesti Napló 1907. 294. sz.

Nyíri hangok – Pesti Napló 1911. 308. sz.

Őszinte nyíregyházi kalauz – Reggeli Hírlap 1924. IX. 17.

A nyíregyházi ember – Világ 1924. VI. 8. sz.

Nyíri pajkos, nyíri furkó, nyalka pecek – Magyarország 1924. IV. 17. sz.

A mai Nyíregyháza – Világ 1924. IX. 14. sz.

A nyíregyházi beduinok – Tolnai Világlapja 1925. 3. sz.

Nyíri mese – Magyarság 1927. X. 9.

A nyíregyházi „öregdiákok” – Magyarság 1927. VII. 6-7. sz.

Vándorlegények – Magyar tükör (1921)

Baja és társai – Magyarország 1921. VIII. 20. sz.

Csárda a Kiskunságban – Magyarország 1924. VI. 29. sz.

Hó, megállj! – a kondorosi csárdánál – A Mai Nap 1927. IX. 14. sz.

Ismét divatba jött a kulacs – Magyarország 1920. II. 18. sz.

Gyertyaszentelő medvéje – Magyarság 1929. 10., 17., 24. sz.

Visegrádi emlék – Pesti Napló 1907. 144. sz.

Balatoni hangok – Új Idők 1908. I. kötet 88. l.

Nyári fény – Kánaán könyve (1919)

Balaton révészei – Magyar Tükör (1921)

Jókai Mórnál, a füredi uradalomban – Magyarság 1927. III. 27. sz.

A betyárok országútján – A Miatyánk Évéből (1920)

Útinaplómból – Új Idők 1926. II. kötet 323-324. l.

Tokaj – Világ 1910. 85. sz.

Őserdőben – A podolini takácsné (1911)

Néma Magyarország – Kánaán Könyve (1919)

 

(Magyar tájak.
Bp. 1959, Magyar Helikon. 177-179. p.
)