Hogyan látta Krúdy Pest-Budát, hogyan tükröződik fővárosunk élete annak az írónak a majdnem fotografikus hűségű szemlencséjén, aki csaknem kizárólag a fővárosban és a fővárosnak élt. Ezekre a kérdésekre óhajtottunk választ adni tollrajzainak válogatott csokrával. Az első világháború és a harmincas évek nyomasztó jelenéből a múltba menekülő Krúdy Gyulát elsősorban a történeti Pest-Buda érdekelte, s az akkori
„ma” is, csak mint annak függvénye foglalkoztatta: „De jó lett volna farsangban maszkabálra járni a régi Redutba. Patikáriussal muzsikáltatni, Nagy Ignác beszélyein épülni, Vörösmarty urat személyesen ismerni és valóban ábrándosan tölteni el az életet...” – ezekről sóvárgott Krúdy egész életén át. A régmúlt elmerült, de ma is érdekes Atlantisz-világából megmentettük könyvünk finom, a pasztellszínezés mesterére valló
„rajzait”, a mesemondásnak, az álmodozó realitásnak ezeket a miniatűr-remekeit. A mindenkor eleven hatásokra reagáló, az élmények impressziójával ingerkedő újságíró vetítette frissiben papírra megfigyeléseit az írásművészetnek a közvetlenség melegével átfűtött, páratlanul zamatos hangján. A Sziget platánjai és tölgyei alatt merengő, az alkotás nyugalmára vágyó férfi szíve mennyi melegséggel, mennyi emberi együttérzéssel jelenítette meg az egyén törekvéseit vagy a környezet szépségeit. Végigvonul előttünk a századelő legjelentősebb, legpompázóbb nyelvművészének erősen eredeti szemüvegén nézve a régi Pest. Kalauzolása mellett végigsétálhatunk a főváros rejtett útjain, s eddig nem látott szépségek tárulnak fel a sétáló előtt. De nemcsak a táj színei bontakoznak ki, hanem az emberek is felvonulnak, a nagyváros szenvedő és léha figurái. A kis masamódlány, a szegény tanítónő, a fuvolájával kereső
„művész”, az író, az újságíró; egytől egyig mind megmutatkoznak a pest-budai séták során. Mint egy eleven galériából, úgy lépnek elő a főváros életének ezek az alakjai, a kisemmizett emberek, a karrierre szomjas svindlerek, a nyomorultak és a megszomorítottak.
A
„Pest-budai séták” tollrajzai nemcsak szórakoztatnak, andalítanak és lelket üdítenek, hanem bölcsességükkel tanítanak is.
K. S.