KRÚDY ZSUZSA:

KRÚDY GYULA

1878-1933

A nyíregyházi fiskális és a szép parasztlány elsőszülöttje, 13 esztendős korától haláláig, hihetetlen termékenységgel, bőséggel rótta lila tintás, apró betűs sorait. Apja irkonc-firkoncnak csúfolja, jogásznak szánja. Csak nagyanyja, Radics Mária méltányolja unokája irodalmi érdeklődését, sikereit. Már gimnazista korában számos vidéki lap munkatársa, s az ország legfiatalabb színikritikusa. Iskolát kerül, hogy a »tuzséri esetről« (hipnotizálás közben meghalt ott egy lány) helyszíni riportokat készítsen, s ezeket még a The Times és a New York Herald is közli.

Több ezer novellájából nemrégiben válogatások jelentek meg: A fehér lábú Gaálné, A szerelmi bűvészinas, az Éji zene címmel. Ezekben értékes, érdekes bibliográfiát találhatunk munkásságáról: 1892-től 1915-ig. Ha csak átlapozzuk ezeket az oldalakat, fogalmat alkothatunk, hogy milyen hatalmas életművet hagyott hátra.

Pedig ezután még 18 esztendeig alkotott. Kötetben meg nem jelent művei közül egyik legérdekesebb: A Kossuth fiúk. Ezzel a témával foglalkozó, neve alatt megjelent Magyar sasfiókot nem ő írta. Valaki visszaélt nevével.

1930-ban költöztünk Óbudára, mert addigi otthonunkból, szeretett Margitszigetünkről, mint kevéspénzűeket kitessékeltek. Apám csakhamar megbarátkozik új lakhelyével, s ismerkedik embereivel, utcáival, problémáival. Cikksorozatot indít »Az Ódonságok városa, vagy mit várnak az óbudaiak az új hídtól?« címmel. Több akkori novellájának is e városrész a színhelye. Ezek közé tartozik »Az óramutató vigyáz az óbudai kisasszonyokra«, amely néhány írásával együtt kéziratban maradt meg nálunk. Hogy miért? Utolsó éveiben munkáit csak igen nehezen tudta elhelyezni. Sokszor megváratják, megalázzák! Az igény a könnyű műfajnak kedvezett, s nem a valódi irodalomnak. A kiadók cserbenhagyták, mindössze néhány újság gondoskodott szerény, szűkös megélhetésünkről. Csak könnybe lábadt szemmel lehet ezeket az időket felidézni...

Szeretném, ha az ellenőrizhetetlen anekdoták, legendák Szindbádja helyett a középkori kódexíró szenvedélyével, szerénységével, kitartásával dolgozó, az irodalmat, hazáját mélyen szerető, sokat szenvedett Krúdyra emlékezne az olvasó, halálának 30. évfordulóján.

(Élet és Irodalom, 1963/19. /május 11./ 9. p.)