KRÚDY GYULA: BUDAPEST
VŐLEGÉNYE CÍMŰ REGÉNYÉNEK KELETKEZÉSÉRŐL
(ADALÉKOK AZ ÍRÓ ALKOTÓI
MÓDSZERÉHEZ)
I.
A Podmaniczky
hagyatékot 1924-ben oldották fel a zárlat alól, ahogyan ezt Krúdy Gyula a Reggeli
Hírlap 1930. ápr. 20-i számában megírta.
„Kedvesebb és mulatságosabb regényt régen olvastam, mint
báró Podmaniczky Frigyes hátrahagyott iratait, amelyeket az »Öreg báró«
(halálát érezvén közeledni) a Nemzeti Múzeum könyvtárára bízott: azzal a
kikötéssel, hogy a lepecsételt csomagot születésének századik évfordulóján,
születésnapján bontsa fel az a valaki, aki netán kíváncsi volna a lepecsételt
iratcsomag tartalmára. Én körülbelül egy hónappal későbben jelentkeztem az
»Öreg báró« századik születésnapjánál: mégpedig Supka Géza doktor úr
figyelmeztetésére... A titkos csomag még felbontatlan volt, Felkérésemre egy
kedves múzeumi tanárnő utána nézett az Öreg báró letétjének... Más jelenlevők
és »örökösök« hiányában: az ifjú tanárnővel ketten láttunk neki a csomag
felbontásának... Tíz vagy tizenkét kötetnyi kézirat volt itt, amelyeket az Öreg
báró talán éppen régi fakult tintával szabályosan elvagdalt nagyságú papíroslapokra írt. A diósgyőri víznyomásos papírlapok
mellett helyet foglaltak olyan teleírt papírlapok is, amelyeknek egyik oldalán
valami kifizetett számla nyomai voltak... Báró Podmaniczky Frigyes volt a
legjobb szívű ember és a leghűségesebb barát a régi Magyarországon. Aki
vagyonát, írói honoráriumát, majd később nyugdíját mind-mind a barátainak »adta
a rendelkezésére« ha azoknak szükségűk volt arra. Tanulságos élete volt. Ezt
majd életrajzából mások is megtudják.”
Az író ettől a
naptól kezdve izgalommal és érdeklődéssel kezdte olvasni ennek a különös,
jelentős férfiúnak naplóit, vallomásait regényeit. A naplókat kijegyzetelte. (Fentmaradt jegyzeteit II. alatt közöljük.) Ha kortörténeti,
történelmi témán dolgozott, mindig számos forrásművet: könyvet, újságot, iratot
tanulmányozott át, melyekről feljegyzéseket készített. Ilyeneket készített
például Pálmai Ilkáról és a Tiszaeszlári Solymosi Eszterről írt regényeihez.
1924 és 1933
között íródtak a Podmaniczky témájú írások. Amikor Krúdy erről a munkájáról
nyilatkozott, mindig regényről beszélt, holott önálló, sőt néha
egymással nem is teljesen szinkronban levő novellákban, tárcákban dolgozta fel
P. élettörténetét. Regény végül úgy lett belőle, hogy az író elbeszéléseiből
regényfejezeteket csinált és a Budapest vőlegénye címet adta nekik.
Íme a fejezetek:
1. Frigyes első szerelme és menekülése (Budapesti Hírlap – 1929. dec.
25.); 2. Eliz (Pesti Napló – 1930. febr. 2. és 6.); 3. Beniczkyné Bajza Lenke a legszebb kékharisnya (Magyarság
– 1930. 187-89 sz.); 4. A főlövészmester (BH –
1930. ápr. 20.); 5. A bálkirálynő, vagy egy Hamlet-jelmez története (PH
– 1930. május 4.); 6. P. Frigyes egyik utazása (BH – 1929. dec. 29.); 7.
Jöjj vissza a másvilágról (Új Idők – 1930. febr. 9.); 8. Kossuth
Lajos követválasztása (Magyar Hírlap – 1930. jún. 8.); 9. Tisza Kálmán
honalapítása (Magyarság – 1930. júl. 6.); 10. A Sugár-út meghódítása (Magyarság
– 1930. jún. 8.); 11. Sugár-út (PN – 1930. márc. 2.); 12. Bajza
Lenke, avagy az üveglábú ember (Új Idők – 1930. jún. II. kötet. 85-87 l.);
13. József nádor, vagy hogyan került a grófnők kezébe és mulattatta a grófnőket
Podmaniczky Frigyes (PN – 1930. máj. 18.); 14. Pollux (BH – 1930.
júl. 6-11.); 15. 1870 : X : tvc (Magyarság –
1930. jún. 15.); 16. Lenke napja az aszódi kastélyban (PN – 1930. aug.
15.); 17. Az Andrássy út vőlegénye (Színházi Élet – [dátum ismeretlen]);
18. Nők kincse, vagy egy 106 esztendős fiatalember nagyvilági kalandjai (PN
– 1930. okt. 5-12.); 19. Fehérné, egy politikai rejtély (Magyarság – 1930.
nov. 11.); 20. A csárdás diadala (Színházi Élet – 1931. nov. 27.); 21. Podmaniczky
Frigyes a század legszabályosabb gavallérja (Magyarság – 1929. márc. 17.);
22. A Lövölde-bál után, vagy egy lószerszám története (Magyarság – 1933.
jan. 8.); 23. Ki volt a legjobb ember? (Reggeli Hírlap – 1930. ápr.
20.); 24. Budapest vőlegénye (A Reggel – 1930. május ?); 25. P. F. a
19-ik század utolsó szeladonja (Világ – 1926. márc. 7. és 21.); 26. Pest
szerelmese: P. F. (Polgár – 1925. jan. 10.); 27. P. az utolsó magyar lion (Magyarság – 1927. jan. 9.); 28. Podmaniczky
Frigyes szakálla (Világ – 1924. aug. 28.); 29. Egy nő, aki önzetlenül
szeret (Szabolcs-Szatmári Szemle – 1969/10. sz. kézirat birtokomban.); 30.
Milyen volt az Andrássy út? (Újság – 1932. máj. 29.); 31. Érzelmes
piknik a Casinóban (Meg nem jelent írás –
kéziratban birtokomban.); 32. A szép Podmaniczky (Kézirattöredék – OSZK-ban).
A felsoroltakból
és esetleg még rejtőzőkből áll a szóban forgó kiadatlan Krúdy-regény.
Terjedelme mintegy 400 oldal.
Felmerül a
kérdés; amiért választotta regényalakjának Krúdy a bárót? – A választ ő maga
adta meg 1930 májusában A Reggel című lapban:
„Podmaniczky Frigyes, akit új regényem hősének választottam:
alkotott... Megalkotta az évtizedekig uralkodó szabadelvű pártot. És
amikor készen volt vele, akkor leült mellé, mögé hangtalanul gibicelni,
»szolgálni«. – S a végzet szerint Tisza Kálmánnak kellett jönni, hogy azok az
évtizedek elkezdődjenek P. F. életében, amikor élete végéig ugyan »szolgálat«ban maradhatott, de alkothatott is. Megépítette a Sugár-útból
az Andrássy-utat: megcsinálta és vezette a magyar kir.
Operaházat azon a helyen, ahol az ő férfikorában még sással benőtt
mocsarat látott. Felépítette az új-Budapestet, amelynek széppé, naggyá,
gyönyörűvé való fejlesztését akkor is legnagyobbrészt a szerényen háttérben
maradó Podmaniczky Frigyes bárónak köszönhetjük, ha a főváros nem is
róla, hanem a telkeket adományozó László rokonáról nevezi el a mai Podmaniczky-utcát.”
(Most Rudas László utca.)
Az író és
forrásanyagának viszonyáról álljon itt egy kiragadott, de igen érzékletes
példa. Krúdy a P. naplótöredékek második kötetében beleragasztva találta meg a
csárdás születéséről szóló lapkivágást, melyet P. saját megjegyzéseivel
fűszerezett.
„Mialatt összeállítottam emez adatokat... jelent meg az
»Egyetértés« 1887-ik Január 30-ki számában egy tárczacikk
ezen cím alatt: Ki tette a csárdást szalonképessé? E tárczacikk
részben ugyanazon vezérelmét tárgyalja melyet én körvonalaztam naplómban: de
annyira részletesen s szépen adja elő magát... hogy az én dolgozatom helyébe
ide iktatni tartottam leghelyesebbnek.” (P. a cikk szerzőjét nem említi, s a kivágatból sem tudhatjuk meg.)
„Gróf Széchényi István a középső nagy csillár alatt megállván egy véle ösmerős, tisztességes koros úr mély bók mellett azt mondá neki: »Exczellenc még ily szép bálja nem volt a kaszinónak egy sem, s az a francia négyes valóban nagyon szép táncz.« Mire a gróf azt válaszolá: »Valóban szép a bál is, a francia négyes is,« s azután mintegy az egész társasághoz intézetten, kissé emeltebb hangon ezt tevé hozzá: »Hanem uraim, különös dolog előttem, hogy itt szebbnél-szebb idegen tánczokat tánczolnak, de a legszebb tánczot, ami magyar tánczunkat nem! ... Ugyan uraim, nem ismernek valakit az itt levő ifjú urak közt, ki a magyar tánczot el tudná most itt a szünóra alatt járni?« – Orczy Pista! – kiáltott fel valaki... a fiatal báró gyönyörű hugával szépen és népiesen járták el a magyar nép tánczát... A gróf nyájas szavakkal köszönte meg az ifjú bárónak szívességét és vele kezet szorítva mondá: »Ez az én tánczom.« Azután a közönséghez fordulva kérdezé: – És hát miért ne lehetne ezt a tánczot itt is és mindenütt tánczolni? ... A kezdet meg volt.”
KRÚDY: A CSÁRDÁS DIADALA2
„Széchényi István
szokás szerint a táncterem kellős közepén, a nagy csillár alatt állva
szemlélődött a Casino táncestélyén... Az ifjú
Podmaniczky azt jelentette a Casino elnökének, hogy a
szünóra (Raststunde) ideje elkövetkezett, azaz
megjött a pillanat, amikor Orczy István báró ama régen ígért magyaros táncot
műsoron és táncrenden kívül bemutatná, ha erre az elnökségtől felhatalmazást
nyerne. – A gyöngyösi kapások táncát? – helyeselt Széchényi... A gyöngyösi
»kapások tánca« után, amelyet egymagában lejtett, hirtelen kézenfogva
a terem közepére vezette a hölgykoszorúból hugát,
Orczy Eliza bárónőt és a már említett cigányképű másodhegedűs zenéjére eljárta
vele a régen felejtett magyar csárdást... amelytől a jelenlevők egyértelműen el
voltak ragadtatva. De különösen Széchényi István, aki nyomban lelkesülten
felkiáltott: – Ez az én táncom. Ne merészelje többé előttem kárpálni senki a
magyar csárdást. Bevezetjük a Casino táncrendjébe!”
KRÚDY: JÖJJ VISSZA A MÁSVILÁGRÓL3
„...A táncterem
közepén Széchényi István gróf állott és a Nemzeti Casino
nagy csillárja különös dolgot világított meg a táncszünetben. Orczy Pista báró,
ez a felejthetetlen, sudár, ifjú dalia a gyöngyösi kapások táncát mutatta be
Széchényi Istvánnak, hogy végre »kaszinóképessé« tegye ezt a mellőzött táncot,
amelyet csárdás név alatt is emlegettek... Orczy Pista báró
felhasználván az éjféli táncszünetet: újból jelt adott a zenészeknek
Martinovics nótájához és a szomszédos társalgóteremből kézenfogva
elővezette a nagycsillár alatt gyülekezett kaszinói elnökség elé hugát, Orczy Eliz bárónőt... Ez az én táncom! mondotta
Széchényi István a gyönyörű táncospár lejtése után és a gyöngyösi kapások tánca
e farsangi nap óta Magyarország minden báli összejövetelén a műsorra került.”
A példa még
meggyőzőbb lehetne, ha az írásokat teljes terjedelmében közölhetnénk.
Vannak, akik
tévesen azt hiszik, hogy Krúdy távol a realitástól álomvilágban élt s alakjait,
történeteit csupán a fantázia szülte, és mert általában kevéssé ismerik igazi
alkotói módszereit, ezért II. alatt közlöm Krúdy Gyula fentmaradt
jegyzeteit, melyeket a Budapest vőlegényéhez a Podmaniczky-naplókból
készített.
Szeretnék ezzel
is hozzájárulni valódi írói arcképének kialakításához.
I. Gyermekéveim 1824-1834
II. Tanulókorom 1834-1843
III. Ifjúságom 1843-1859
IV. Férfikorom 1859-1881.
Gyakorlott naplóíró, mert naplót írt már a nagyapja is P.
Sándor. 1887-ben kezdi írni: Szerző ajándéka 1888 október 2. „Hosszas habozás
után, barátaim unszolásának engedve, végre ráadtam magam arra, hogy
naplótöredékeimet összeállítsam.” Nagyapja 12 fia közül, atyja volt a
legifjabb, Károly. Nagyanyja báró Jeszenák-leány.
Kardos asszonyság, nagy rendet tart Aszódon. Németül beszél mindenki.
Házasságáig Sándor nagyapa magyarul írja naplóját, azután németül. Könyvtár,
képtár, fegyvergyűjtemény. Atyját XII-ik Károlynak
nevezték. A dadától kezdve a vadászig mindenki német volt Aszódon. Atyja
belekeveredett a Martinovics-féle összeesküvésbe. Bécsbe internálták. Ezen idő
alatt orvosi tanulmányokat végzett. Kegyelmezés után Szászországba, Sch.-be megy bányász-hallgatónak, majd Selmecbányára.
Hivatalt vállal, a bányatanácsosságig viszi, de miután mint evangélikus nem
lehetne bányagróf: állásáról lemondott, testvérbátyjával megosztozik
Aszódon és Pesten él. Mandarinoknak csúfolja a hatóságokat.
„A nagyúri nők részéről sem részesült édesatyám valami
különös előszeretetben, mert azt tartotta: a magyar nő arravaló, hogy az ember
szerelmeteskedjék vele” (amint azt túl a rendén
gyakorolta is).
Első felesége egy Charpentier
nevű francia emigráns (táncmester?) leánya, gyermektelenül elhalt. Pestről
visszamegy bánatában Szebenbe, ahol valamikor
bányatanácsos volt. Megkéri Hossticz-Dänkendorf Eliza
(1812) egy szász miniszter leányát. A házasságból 8 gyermek származott.
Atyja kiváló műveltségű, de német. Berg, gazdasági felügyelő
építi (Szászországból) a majorokat. A „cifra major” ma is meg van és báró Radvánszky Jánosé.
A besnyői kolostor és Aszód
között nagy a barátság. A kapucinus barátok eljönnek az evangélikus urasághoz.
A gödöllői herceg Grassalkovich Antal alapítja a besnyői kolostort családi temetkezési helyül. A kolostorban
írja Fessler Magyarország történelmét, majd hirtelen
megunja magát, protestáns lesz és Oroszországba megy. Gödöllő és Aszód között a
múlt század (18-ik) végén sűrű barátságos érintkezés folyik. Táncvigalmak,
színielőadások. Belitzky pesti női fodrász jár ki A.-ra és G.-re. A 40-es években
elmeséli fia (Belitzky szabó üzletében, hogy milyen
frizurákat csinált P. nagynénjeinek és a hercegkisasszonyoknak.)
P. atyja zsidókat és svábokat telepít A.-ra
a kereskedelem és ipar fokozása céljából. A kastély – épülete az ősiség törvényei
szerint a legkisebb fiúé, P. atyjáé. Bátyja, Sándor azonban nem akar A.-on maradni és úgy osztoznak, hogy a majorság és az
udvar Sándoré legyen. Az emlékiratok e fejezetének címe: „Két dudás egy
csárdában meg nem fér.”
Harmadik fivér János. Az akkori szólásmód szerint:
nagy... „Temérdek adóssága s kisasszony életmódja végre is azt eredményezték,
hogy adósságai kifizettettvén, a család által kitagadtatott.
Utóbb, mint szerzetes hal meg Pest egyik kolostorában. A lányok, a nagynénik
között – egyik Szirmay Józsefné, másik br. Prónay Gáborné, harmadik báró
Bujanovszky tábornokné,
negyedik gróf Beleznay tábornokné
– özvegy korában a Beleznay-kertet nyári lakává
tette. Ötödik Hodossy Miklósnak 1848-iki nagyváradi
kormánybiztosnak anyja. Marianne leánykorában
halt el.
P. 1824. június havában született a Cukor (mai gróf
Károlyi utcában,) szemben a Károlyi kerttel egy 2 emeletes házban. 1829-ben
költöznek az újonnan épült Pollák-bérházba a Fürdő utca és a Szél-utca
szegletére. A ház 1887-ben a gr. Wenckheim családé
volt. Pollák, mint József nádor pártfogoltja építi „Pest legszebb épületét” a
Nemzeti Múzeumot.
Kik jártak a pesti Podmaniczky házhoz?
Sitzedius, Haberle,
a füvészet tanára és a 100 éves naptár szerkesztője, hetenként kétszer ebédelt
itt. Haberle, P. Sándor és Almássy Károly Miskolcról
voltak az utolsók, akik copfot viseltek Magyarországon.
P. atyja az akkori divat szerint: beretvált arc; fehér
nyakkendő, rumburgi vászon ing, csipkével kihányva,
galambszínű, szűk, nyílásnélküli nadrág, hegyesorrú,
rojtos csizma, sárgagombos kék frakk, sárga vagy fehér mellény, télen fekete
vagy bársony. Veres-barna rövidre nyírott haj. A bérlőitől vagy gazdatisztjeitől
kapott ezüstpénzt a komornyik megmosta, kifényesítette „Bezzeg most nem igen
vesszük tekintetbe bármi ronda, piszkos
is a bankó, mert ércpénzt ritkán vagy soha sem látunk, most tehát gondunk nem
igen van” – írja 1887-ben.
P.
atyja délután az Ofner Zeitungot olvassa. A válogatós
gyermek. Ebéd után kézcsók.
Háberlét orvosnövendék megöli, mert
néhány félretett aranya van. Tulipánokat termel azon a helyen, ahol most az
Egyetemi könyvtár van. Zöldkaró utca. Háziorvos.
Bene tanár úr, finom, fehér kezű. Ciffer járt a
cselédekhez, mert már korán reggel olyan dohány szaga volt, hogy ha a
szekrénybe zárnák a molyokat mind kiirtaná. Milyennek kell lenni a jó
háziorvosnak? A család ne járjon bálba, se mulatságokba, az a fő háziorvostól
függ. Fizetése évi 600 Ft. Nővéreim. –
Legidősebb Júlia (később báró Jósika Miklósné) második Elisa
(később báró Majtényi Péterné) Nem tudnak magyarul a baronesszek. Első magyar tanáruk Angyalffy,
utóbb Thaisz Andris, a későbbi főkapitánynak, Eleknek
apja. Júlia, a későbbi írónő halad leginkább. Fizetés 1 lecke – 1 forint.
Házbér 2000 váltó forint, később 800 ezüstforint.
1830-iki
tél nagyon szigorú. József nádor kivágatja a városligeti fasor nyárfáit,
kiosztja a szegények között. József nádor a Margitsziget híres kertésze kivágat
a városban minden fát. Die Bäaum gehören
nicht in die Stadt.
1831-ben
jön a kolera, – az egyetemi ifjúság Budára vonul felzendülve a hídon és Stáhlyt akarja felkötni. A mai Erzsébet téren, az akkori
nagy vásártéren a báró Steinlein-ház – ma Sas utca
sarok előtt, oldalról a Ferdinánd huszárok báró Vécsey parancsnoksága alatt
megrohanják a tömeget. Vécseyt e hőstettéért gárdakapitánnyá léptetik elő. Fia
az 1848-iki vértanú, Vécsey tábornok. A nép azt hitte, hogy az urak a kutakat
megmérgezték. Félig nyitott kocsin temetnek, az utcák piszkosak. Báró Eötvös
Ignác – József apja – királybiztos.
Széchényi
két angol paripája (Dianna fürdő előtt) elragadják a
kocsit a Dunaparton kiborítják, de olyan nagy szemét
van, hogy mindenki lágy ágyra esik. – A Hangli helyén
egy pálinkás és egy élelmiszeres bódé. A pestiek itt üldögéltek és pipázva
nézték a hajóhíd járókelőit. Kirándulóhely az Újépület melletti akácfa-sor,
amelyet néha elsöpörtek a katonák. A kolera alatt a füvészkertet látogatják. A
régi N. Színház helyén, Grassalkovich Antalé. A
barátok terén levő Athenaeum ház volt a Podmaniczky-család senioralis
háza. A Geramb-féle nőnevelde
is engedélyt kap a füvészkert látogatására. P...y
St... 7 éves. Első női ajándék, egy ébenfából való mérték. Kétszer jött a
kolera Pestre Pod. életében.
Falusi élet a városban
Mednyánszky
bárónő Pesten a Fürdő utcában meglátogatta nővérét Batthyány Irma grófnőt.
Budáról négy lovon – istálló, cselédraj, ebéd. A pestiek Budára kompon mentek,
amely a felső-város fürdőnél, a Gellért alatt kötött ki a hintókkal,
utasokkal. A jég gyakrabban állott meg a Dunán, mert nem voltak hídlábak.
Gyalogszánkó, Kocsi-út, Duna jege, színház.
Háztartás
Kocsi
ló, tehén. Sertéshizlalás, disznótor ritka, leginkább a feleségzsarnok Thaisz Andris tartja a Szövetség utcában.
A
régi Kerepesi út. A mai Népszínház előtt árok (Rákospatak)
elővárosi fuvaros kocsmák. Gödöllő, Kartal, Tura, Boldog magyar falvak
foglalkoznak fuvarozással Elpazarolják a pénzt. A Felvidék felé zólyomi,
trencséni, liptói, gömöri fuvarosok nyeregből hajtják
a négy lovat. Erdély (Kelet felé) nagykerekű 8-10 lovas oláh fuvarosok
nyeregből hajtva. Német fuvaros ritka, legfeljebb Sziléziából a gyapjúvásárok
idején.
Az ifjúság ifjan gondolkozik
„Nem
csodálom, hogy ifjúságunk tele van panasszal és más finnyáskodással, mindent
hibáztat és kifogásol... Az egyszerűségben is lehet fényűzés. Ing. Jó ruha.
Pecsétgyűrű. A botok fejét díszítik. Arany, ezüst, elefántcsont-gombok. Az
óraláncok végén csüngő zsuzsuk. Egy férfiing ára 20-30 forint volt. Pláne
miután a csipkefodrot hímzés helyettesítette.
(Mellény-hímzés. Egy kabát 10-11 arany forint. Csizma. P. atyja Drezdában készített a testőrség
vargájánál. Legjobb csizma Harisnál a Koronaherceg utcai Haris bazár
tulajdonosánál. – Pod. Andor – Sándor fia Aszódon
lakik – viszi F.-t lovagolni, kocsizni. Gyűjteményéből pipát ad, de azt nem
szabad meg gyújtani. A pipa a kupak formálása szerint gróf Sándor Móric
ajándéka volt. A pipát a paripa a budai palota erkélyén a szájában tartotta.
Lajos unokatestvér hipochonder Aszódon. Reggeli. Ebédhez gongatás.
Délután kocsin a postára levelekért. Ősi fészek! A vetés ki kel. Aszódi
országos vásár. Gödöllői gyertyások, mézeskalácsosok. Török sátorban Blásy uram. Szűrszabó, bíró, helypénz, ítélet. Az éjjeli őr
Balási – valamikor Brantweinther. A kastély
bástyatornyában kaloda, tömlöc. Uradalmi őrség 3 hajdú, kékgatyában. Az éjjeli
őr megrovással számol. Fa, víz, tégla, mész. Podmaniczkyné
„magyar özvegy” gyászruhában jár. Az özvegy családi tanácsa. Thaisz András prókátor, Hunfalvy Pál a nevelő. Delcourt kisasszony az idősebb nővérek nevelőnője.
A családi T. határozata:
1. nyáron Aszódon lakni, gazdaság miatt. 2. F. és öccse
valamely magyar városban, távol a leányoktól (Hunfalvyval) miskolci evangélikus
gimnázium. Thaisz Andris, özvegy Pozsonyba megy Szirmayné, báró Podmaniczky Terézia – Pod.
atyja testvére – magyar özvegy. Gőzhajó Pozsonyba. Este ágynemű a hajón, ind. 5
óra reggel. 2 napig. Nagyszerű zenélő madarai. Báró Prónay
István a „festő” a gavallér. A gőzhajó vagy két állomásnál a nők kedvéért
várt.
Frau Godl, frau Franci. Ősi fészek megismerése. – Anyja fél, hogy nem
nevelik egész nemzetiesen gyermekét.
Aszódi kereskedelem. Fekete patak besnyő
völgyben 16-ik században malmot a kisbagi malmot
hajtotta... Pistráng, harcsa...
Aszódi ipar legtekintélyesebbje Schellhorn
a tűs volt. P. atyja Karlsbadba vitte finom tűket. Schellhorn-pesti háziúr lett. Zang
tímár, a csizmák Aszódon a szőlőgazdaság miatt tönkrementek. Háziipar
pártolása.
Aszódi szekeret fedez fel P. 50-es években, rossz utakon, homokban
célirányosan haladó. Csapp kocsigyártó buzakereskedő lett. Német újságokat járat. Német
kisasszony. Kutyát tart. Népkörbe jár. Koldus lesz.
1-1 Podmaniczky fiú 4500 hold. A lányok 300-400 holdat.
F. le akar mondani anyjánál nővérei javára. Anyja ellenkezik. Ne tégy olyan
dolgokat, amelyhez nem értesz. Egyedüli teher a lányok kiházasítása. Nem
ismerjük a végrendeletet. Az ifjak 4 ló, livériás
cseléd, szokatlan hintó. Hitbizomány, angolok. Ne gondolja senki, hogy
arisztokratikus dölf mondatja velem e szavakat, –
soha sem voltam arisztokrata, kedélyemnél, neveltetésemnél, s hajlamaimnál
fogva inkább a demokrácia felé húzódtam. Özvegy anyák és nagy fiaik. Prém
aszódi szatócs. Kastélyos (200 000 forintos) külföldi sorsjegy P. életében
Pesten 5-en nyertek. Veszeszki tanító sorsjegyet vesz
a bolt előtt Prémtől. 4 lovon Pestre.
Onnan haza (vízmosás) lábtörés. Veszeszki
Pestre költözött. Aszódi templomban „Minden csak átmenet!”
Közli: KRÚDY ZSUZSA