PÁSZTOR JÓZSEF RIPORTJA:

Juhász Gyula, József Attila, Kosztolányi Dezső, Molnár Ferenc, Krudy Gyula, Móra Ferenc kézírása
A GRAFOLÓGUS ANALÍZISÉBEN

Irattáskámba tettem gondosan hat köziratot és elindultam.

Erős negyedóra múlva kényelmes karosszékben ülve teregettem ki a kéziratokat. Az asztalka másik oldalán Fischhof Hanna írásszakértő foglalt helyet s kíváncsian várta a leckét, amelyet föl fogok adni neki s amelyet nagy vonásokban telefonon már jeleztem.

– Rendezem a szegedi irataimat – mondtam a fiatal, kitűnő nevű írásszakértőnek. – Most látom csak, mikor jó néhány év távlatából nézem az eseményeket és szereplőket, kortörténetileg és emberileg mennyire jellemző anyagom van együtt. Azzal a gondolattal is foglalkozom, hogy esetleg könyvet írok belőle. Elhatározásomban is, munkámban is sok nehézségen segítene át, ha szíves lenne néhány kézírást grafologizálni. Most hat kéziratot hoztam magammal. A továbbiakról akkor döntenék, amikor a mai vizsgálat alapján megállapítottam, hogy a grafológia segítségével alaposabbá és értékesebbé tudom-e tenni könyvemet.

Ilyen bevezetés után természetes, hogy Fischhof Hannának megjegyzései és föltételei voltak. A terv új és figyelmet érdemel, mondta. A legnagyobb nyomatékkal azt hangoztatta azonban, hogy ő elsősorban írásszakértő, de foglalkozik grafológiával is, ezt a munkát pedig érdeklődve vállalja, hiszen tudomása szerint ilyen módon felépített kultúrpolitikai könyv még nem jelent meg.

Átadtam hát a világhírű magyar drámaírónak, három huszadik századbeli nagy költőnknek és két írókiválóságunknak egy-egy kéziratát.

A sort Molnár Ferenc egyik levele nyitotta meg. 1934 április 14-én Budapesten írta a szegedi szabadtéri játékok rendezőbizottságához. A tartalomból Fischhof Hanna, aki 1934-ben még kislány volt, aligha következtethetett a levél írójára. Az a rész, amely a grafológia anyagát szolgáltatta, a nagynevű szerző sajátkezű írásával itt következik:

Jellemrajz és egyéb adatok az írás alapján:

– Valószínűleg színész. Legalább is arra emlékeztet ez az írás. De lehet színműíró, vagy rendező. Nagyon művelt és intelligens, rengeteg formaérzék és dekoratív hajlandóság jellemzi és művészi ösztönök egész tömege, fantázia, temperamentum, szellemesség! Egyébként nagyon állhatatlan ember, kevés kitartása van. Mindenben szereti a változatosat. Valószínűnek tartom, hogy több nyelven is beszél.

Móra Ferenc kézírásával már nehezebben birkózik meg. Móra-kéziratokon könnyedén csak a szerkesztő és a betűszedő tudott eligazodni. Itt nem is kaptunk jellemrajzot.

A grafológus:

– Ez az írás régi egyiptomi írásokra, emlékeztet. Átlagon túl érdekes egyéniség! Kutató-tudós típus!

– Rendkívüli áttekintő képessége és logikai érzéke van, világos gondolkozás, nagy szellemi önállóság és abszolut tárgyilagosság jellemzi.

– Feltűnően szellemes és nagy fantáziájú, ami ritka kutató tudós-típusoknál.

Kosztolányi Dezső következett. Róla adja Fischhof Hanna az egyik legbőségesebb és legérdekesebb jellemrajzot. Alapul egy levét szolgál, amelyen, sajnos, nincs dátum. 1926-ban íródhatott. Itt mutatjuk be egyik részletét:

Fischhof Hanna azzal kezdi, hogy aki írta, biztosan költő.

– Miből gondolja?

– Mert egészen versformában írja a prózai szöveget és emellett nagyon invenciózus, rengeteg szépérzék, irodalmi képzettség tükröződik vissza ebből az ugyancsak különleges írásból.

– Főképpen nagyon élénk temperamentumú, de igen jellemző és jellegzetes az írásban, szinte ordít: a hiúság, extravaganciára törekvés, misztikusság, különlegeset akaró, nagyon különc természet.

Juhász , Gyula kéziratát mutatom. 1932-ben írta, idegileg legyengülve, fásultan, de a témától – vezércikk Arany Jánosról – föllelkesülve:

– Nem mindennapi fej – mondja a grafológus, – de nagyon zavart, kusza írás.

– Ennek a nagyműveltségű, rendkívüli embernek az írásából nemcsak egyszerű hangulathullámzásra, vagy kiegyensúlyozatlanságra lehet következtetni, hanem arra is, hogy valami rendkívüli történhetett vele, törés az életében, amit nem tud kiheverni és ami állandóan visszatérő problémája. Nagy műveltsége, óriási kultúrája, nem mindennapi egyéniségé sem tudja ezt legyőzni.

– Az egész íráskép olyannyira zavart, hogy majdnem patológikus tüneteket sejtet. Lehet, hogy rendkívüli körülmények között is íródott, kusza gondolatok és nagy lelkitusa középette.

Krúdy Gyula aránylag rövid levelénél hosszú ideig időzünk:

– Tudós-típus – mondja a grafológus gondos vizsgálgatás után, – de kicsit orvosírásra is emlékeztet. Nagyon nagyműveltségű ember. Rengeteg szépérzékkel és formaérzékkel. Nagyfokú bizalmatlanság jellemzi!

– Rendkívüli ritmusérzékkel rendelkező zenei tehetség lehet – kezdi az analízist. – Amellett sokoldalú. Erős az önuralma, céltudatos, de erősen hajlamos a pesszimizmusra. Érzéki. Elszánt. Szangvinikus. Szintén bizalmatlan, de sokkal inkább, mint az előbb mutatott levél írója. Nemcsak bizalmatlan azonban az emberekkel szemben, hanem mindegyikben ellenséget is lát.

Megmutatom József Attila aláírását és megkérdezem:

– Mit lehet az aláírásból következtetni?

– Egyedül aláírás alapján nem szoktam kéziratot analizálni, de általában aláírásból sokat lehet az aláíró személyére következtetni.

József Attilának az Isten című verséből azokat a verssorokat mutatom meg, amelyeket tehát nem ismer a grafológus. Olvassa, vizsgálgatja ezt az előtte eddig bizonyára ismeretlen írást:

– Olyan aláírás, mint ez, egészen ritka: a vezetéknév magasabban van, mint a keresztnév és csak az utóbbi van fent és lent is aláhúzással kihangsúlyozva. Büszke a családjára (származására) ösztönösen azt emeli ki, azt írja magasabban. Az „Attilát”, vagyis a saját személyét tudatosan elnyomja; de ösztönösen azt is kihangsúlyozza, amikor a sor alá szorított nevet felülhúzással és aláhúzással kiemeli.

*

Távozáskor körülnézek. Gondosan bekeretezett írásokkal, szakértői véleményekkel, előadásokra szóló meghívásokkal van kitapétázva az egész szoba. Konok bűnözők és híres bűnesetek legtöbbször perdöntő adalékai mellett itt van Bali Mihály és Bogár János kézirata. A tekintetem egy írásokkal teleragasztott hatalmas kartonon akad most meg. Felirata: „Elmebajosok kéziratai”. Az ember hajlamos a képzelődésre. Nem érdeklődöm tovább. Elkérem Fischhof Hannától a kéziratomat. Megköszönöm a fáradozását, a sokszor találó, sokszor érdekes aniliziseket és elsietek.

 

(Szivárvány, 1947/28. /július 12./ 10. p.)