Irodalom
és művészet.
A podolini takácsné. Huszonegy rövid novella és rajz van a Krúdy Gyula
legújabb könyvében. Figurák és történetek abból a világból, a melyet a Krúdy
Gyula egészen sajátos egyénisége tesz egészen sajátságossá. Álmok, emlékezetek,
legendák, babonák és látomások párája teszi sűrűvé és olyan természetűvé e
világ levegőjét, hogy minden vonal, emberé és tárgyé valami rejtelmes, izgató
csillámú zománcot kap benne. Tele van meleg misztikummal a Krúdy Gyula
képzelete, igazi mesevilág és nagyszerűen, elemien mesei az a hang is, a melyen beszél róla. Halk és bensőséges, mint
azé, a ki igen eleven álmot vagy látomást beszél el, de a csöndes szón sokszor
szinte átizzik az emlékezés vagy a beleélés izgalma és kifogyhatatlan
színekből, a melyekkel a maga fantasztikus világának képeit festi. A hősei mind
különös emberek, a kiket Krúdy Gyula úgy állít elénk, hogy szinte izgatott
érdeklődéssel figyeljük: mi lesz velük? Sajnos, ez az író sokszor hamarabb
elunja a mesemondást, mint az olvasója a figyelést. Még a jobbik eset, ha egy
erős, szép jelenet közepébe kíséri és egy megkapó kép-kompozíció hatásában
búcsúztatja el tőlünk a hősét. De megesik az is, hogy egyszerűen visszadobja a
homályba, a honnan kiemelte és a honnan érdemes volt kiemelnie, mert a mit
megmutat belőle, azon egy eredeti és értékes
művészet fénye ragyog.
[Schöpflin Aladár]
(Vasárnapi Újság, 1911/29. /július 16./ 587. p.)