Az Új Színpad megnyitása.
[…]
Szenzáció volt Krudy Gyulának a
színpadon való bemutatkozása. A ma este bemutatott »Kárpáti
kaland« bájos, üde, és ezért szinte érthetetlen, hogy ez a melegszívű, friss
erejű író ilyen konokul miért kerülte idáig a színpadot. Biztosan megfogottak
az alakok, ildomos tartózkodással megrajzolt a miliő, a szörnyen kulturálatlan
vidék a mely őrli, sorvasztja az embereket
és mint szörnyű köpeny nehezedik szabad mozgás után vágyó tagjaikra. A
cselekmény gyorsan, nemes emberlátással fejlesztve halad előre; arról van szó,
hogy Szindbád miként csábítja el egy falusi fogadós leányát. Az ábrándjainak
hízelegve csalja lépre; azzal, hogy ünnepelt, pesti színésznőt csinál belőle, és a szegény megbódult kis lány menne is
vele, de Szindbádnak esze ágában sincsen a szöktetés.
Egészen mást akar vele. Hanem felsül, mert a leány megundorodik tőle,
segítségért kiált, mire a megrettent Szindbád kiugrik az ablakon, az apa utána
lő, de nem talál, és a szán csengve-bongva megindul a havas úton, új kalandokra
vinni Szindbádot. A darabban pompás alakok vannak, a
szavaikból az élet varázsa sugárzik. Ám ezeknek a darabhoz voltaképpen kevés a
közük és szerepeltetésük pusztán naturalizmusból folyik. Minden kifogáson túl azonban örvendezni kell Krudy
színpadi szereplésének: mint a kifáradt utasra a langyos fürdő, úgy hatott ez a
melegszavú, szívről szakadt történet a sok színpadi technikázás, ravaszkodás,
idegfacsarás után. Igen jó volt Gellért,
a ki valóságos kabinetalakítást produkált, az igen ízléses Pesti Kálmán, Nagy Margit
és Antalffy Sándor. Katona Nándor hangulatos díszleteket festett.
[…]
A közönség nagy szeretettel, hosszú tapssal honorálta a
pompás előadást és Krudyt, meg Vámost többször
kihívta.
–án.
(Az Újság, 1912/63./március 14./ 13-14. p.)